7. rész

Lay: Reggel az ajtón való dörömbölésre nyitottam ki a szemeimet. - Mi a fasz van már? - tápászkodtam fel a meglepően kényelmes garnitúrámról, és kócos hajjal, kelletlenül indultam el, hogy beengedjem korai vendégemet.

- M... MinJi! - kerekedett ki a szemem, ahogy megláttam barátnőmet mosolyogni a küszöbön.

- Neked is jó reggelt Lay! - forgatta a szemeit, majd mikor félreálltam az útból, hogy beengedjem őt, egy másik személyt is észre vettem.

- Taemin! - kerekedett ki még jobban a szemem, rég nem látott barátomat észre véve.

- Szia Lay. - mosolygott rám kedvesen, miközben levették a cipőjüket és beinvitálták magukat a nappaliba, leülve a garnitúrámra.

- Hogy kerülsz te ide? - kérdeztem méltán, hogy legutolsó emlékeim szerint Minnie Amerikában tanult.

- Nos tudod Kibum bepasizott. Valami JongHyun-nal. Így visszaköltöztek együtt Koreába én pedig... - itt megvonta a vállát. - jöttem velük.

Kai: Hangokra keltem ki az ágyból, tökéletesen hallva, hogy Yixing nője és valószínűleg egy barátja jött meg. Teljesen ledermedve figyeltem a kis neszekre, hogy elcsíphessek a beszélgetésből valamennyit. De egy bizonyos név után, már az sem igazán érdekelt, hogy maga az Antikrisztus állt odakint; hiszen csak arra a bizonyos személyre tudtam koncentrálni. Taemin... Valamiért, ha rágondoltam vegyes érzelmek kavarogtak bennem; emlékeztem rá, pedig el kellett volna felejtenem.

Lay: Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Egy részt nagyon örültem, hogy visszajött és ismét láthatom, másrészt tudtam, hogy MinJi régen szerelmes volt a kis hajasbabába, és láttam rajta, hogy most is nagyban szuggerálja magát, hogy ne mozduljon rá. Az istenért is fiatalok, ha ezen múlik, eltűnök a képből, csak nehogy már én legyek az akadály! Zavartan vakargattam meg a tarkómat. - Az igazság az srácok, hogy most nálam van egy ideig a betegem és hát nem nagyon érek most rá... Mindenesetre kértek valamit inni esetleg? - kérdeztem, hisz nem akartam taplónak tűnni.

Kai: Mozdulatlanul hallgattam a kint zajló beszélgetést, és bármennyire is ki kellett mennem a mosdóba, egyszerűen jobbnak láttam, ha maradok a seggemen. Nem akartam találkozni Yixing barátaival, főleg Taeminnal nem, akivel ugye nem valami felhőtlen viszonyban váltunk el egymástól. Abban biztos vagyok, ha megtudná, hogy a beteg, aki Yixingnél lakik az Kim Jongin tuti, el kellene viselnem az epés megjegyzéseit, amire semmi szükségem nem volt, pláne Yixing előtt. Így csak ültem az ágyon, hallgatva a kintről beszűrődő hangokat, s vártam.

Lay: Már egy körül járhatott az idő, mikor kezdett gyanús lenni, hogy JongIn nem jön le. Bár gondolom, hallotta a hangokat, és nyilván nem akart zavarni... Kis butus. Végül nagy nehezen, MinJi és Taeminnie is elhagyták a rezidenciám, s egy megkönnyebbült sóhajjal csuktam be utánuk az ajtót. Csak ezután indultam meg felfelé, hogy megnézzem, mit csinál a kis betegem, mikor a lépcsőfordulóban belé botlottam. - Hát te?

Kai: Majd’ szétrepedt a hólyagom, miközben azok lent ott pofáztak; így áldásként hatott, mikor hallottam, hogy Yixing nője és Taemin elhúzták a csíkot. Sietve baktattam le a lépcsőn, időközben orvosomba botolva, ki érdeklődött felőlem, de választ nem adva mutattam fel neki mutatóujjam, jelezve, hogy a beszélgetést hamarosan folytatjuk. Meghökkent tekintetét magamon tudva siettem el a mosdóba, majd miután ott kiengedtem a szervezetemből, amit ki kellett, fáradtan sétáltam vissza hozzá.

Lay: Én, míg Kai intézte a dolgát, a hálószobában beágyaztam neki. Mikor végre végzett, én már a konyhában voltam, és mosolyogva nyújtottam felé egy csésze kávét. - Mikor keltél? - kérdeztem. Magamban pedig azon járt az agyam, hogy talán elmehetnénk valamerre este vagy délután. Amúgy is van egy rakás időnk, mivel jó sokáig itt fog velem lakni.

Kai: - Nem tudom pontosan – ráztam meg a fejem, ahogy elfogadtam a felém nyújtott csészét. – Olyan nyolc körül, de lehet előbb.

 Válaszomat hallva Yixing értetlenül pislogott rám, ugyanis általában, ha valaki hét óra tájában ébred, akkor nem délután egykor tolja ki a seggét a szobából, mint egy antiszociális kamaszgyerek. Mondjuk az ő szemében az voltam.

Lay: Elég furán nézhettem rá mikor meghallottam válaszát de, végül nem firtattam tovább. Ha szeretné, úgyis elmondja. - Nincs kedved elmenni este moziba? Aztán sétálhatnánk is kicsit a városban. Egy kis kikapcsolódás nem árt. - kacsintottam rá felvetve az ötletemet, miközben a pult mögött lévő bárszék mögé léptem, amin ő foglalt helyet, és hátulról átöleltem a derekát, államat a vállán támasztva. Mély levegőt vettem, beszívva az illatát, ami kellemesebb volt bármilyen parfümnél.

Kai: Ahogy ajánlatát hallgattam, s megéreztem karját derekam körül, automatikusan mosolyra húzódtak ajkaim. Úgy szorított magához mintha csak a barátnője lennék, s úgy is beszélt velem.

- Yixing – szakítottam halkan félbe. Bár nem beszélt, tudtam, hogy magában erősen gondolkodik valamin. – Nem egy szűzkislány vagyok, akinek most van először kapcsolata; szóval ezt igazán nem kell csinálnod.

Lay: Halkan felkuncogtam mondatán. Na igen, tipikus JongIn. Habár meg kell hagyni, igaza van. Ő mégis csak egy fiú, nem kezelhetem őt úgy, mint a barátnőmet, főleg, hogy azt se tudom milyen kapcsolatban állunk egymással. Mégis... - Mi van akkor, ha én nekem ez jól esik? - kérdeztem halkan búgva fülébe, majd gyengéd csókot leheltem arcélére. - Neked... Nem jó érzés? - kérdeztem, majd ezután rögtön fülcimpájába haraptam. Úgy látszik Dr. Zhang még mindig szabadságon van, hogy ilyen gátlástalanul tudok egy betegemmel ilyeneket tenni, de mégsem tudott izgatni. Pedig nagyon is kellene.

Kai: Szavaira, lassan megfordultam a széken, hogy vele szembe kerülhessek; belenéztem hát csillogó íriszeibe, s egy lágy csókot nyomtam ajkaira, majd átvándoroltam jobb füléhez, amelybe belesuttogtam mindazt, amit talán magamba kellett volna tartanom.

- Hidd el; kibaszott jó érzés, amit velem művelsz – kuncogtam fel, ahogy befeszült testét éreztem. – De vigyázz; nehogy a végén még téged is pofára ejtselek.

Lay: Szavait hallva az a pár óra alatt kialakult kép, darabokra tört. A keserű valóság méregként itta be magát a porcikáimba, elűzve a mámoros, hamis látomásokat, és átrendezve a darabkákat teljesen új értelmet adott az egésznek. Kai a betegem. Lelkileg sérült, aki könnyen meglehet, hogy ezt a kis affért köztünk, teljesen más szemmel nézi. Hiszen én az orvosa vagyok, akit teljes mértékben ignorált eddig. Kai nem hülye, tudja, hogyan manipulálja az embereket, és attól tartok, valahol mélyen én is tisztában voltam ezzel. Mégsem akartam elhinni. Magam sem tudom miért.

Kai: Rá sem kellett néznem tudtam, hogy valami olyat mondtam, amivel nem tettem jót neki; teste túl hirtelen feszült be, mozdulatai egy másodperc alatt fagytak meg, ahogy a benne rekedt levegő is. Erősen lehunytam szememet, de a könnyem így is vállára hullott végig csordulva tökéletes testén.

- Yixing – suttogtam. – Az orvosom vagy; így is úgy is hatással lesz rád a nemsokára elkövetkezendő halálom. Épp ezért arra kérlek; ne szeress meg.

Lay: Mikor megéreztem a nedvességet először vállamon, ijedten toltam hátrébb a szipogó Kölyköt, hogy a szemeibe nézhessek. Meghalni? Mi? Mi a faszomról van szó? - Hogy érted, hogy... Meg fogsz halni? - kérdeztem nagyokat nyelve. Azt hiszem eljött az idő, hogy elmondja, mi is történt vele valójában. Hogy mi is az, ami miatt elmebetegnek nyilvánították.

Kai: Halkan nevetve töröltem meg könnyeimtől átnedvesedett arcomat, majd fájdalmasan íriszeibe meredtem.

- Egyszerűen nem tudom megmagyarázni – vontam meg tehetetlenül vállam. – Öt éve folyamatosan csak a választ keresem, s nem csak a pszichológusokon keresztül, hanem magamban is – mutattam mellkasomra, majd mély sóhajokat véve haraptam be alsóajkamat. - Erről képtelen vagyok beszélni... Sajnálom.

Lay: Sóhajtva léptem hátra és mentem a mosogatóhoz. Hogy csalódott voltam-e? Igen. Kurvára csalódott voltam. De mit tehetnék? Csak megpróbálhatok segíteni neki, vakon tapogatózni a sötétben. De abban nem lehetek biztos, hogy célba is érek. És mit érzek a kölyök iránt? Mit akarok tőle? Mit akarhatok tőle? Megannyi kérdés de semmi válasz.

Kai: Csalódott ábrázatát látva, teljesen felment bennem a pumpa; Istenem Kai, hogy lehetsz ekkora egy fasz?! Miért nem tudok megnyílni legalább egy embernek ebben a tetves életben? Yixing nem fog tudni segíteni rajtam ebben biztos vagyok, de megérdemli, hogy minden bajom rázúdítsam, és abba a reménybe kergessem, hogy talán meg tud gyógyítani? Ha őt ez teszi elégedetté, akkor igen. De vajon az elégedettsége elegendő ahhoz, hogy ismét rám nézzen?

 Hatalmas sóhajt hallatva léptem mögé, ahogy ő a mosogatóban található kis edényeket törölgette. Fejemet lassan hátának döntöttem, s halkan, szinte már tátogva tettem meg az első lépést felé.

- A húgomat meggyilkolták.

Lay: Kezem megállt az eddigi tevékenységében, mikor meghallottam halk hangját a hátam mögül, és ahogy forró arcával hozzám bújik. Lerakva a tányért - vagyis hát sokkal inkább ledobva - fordultam vele szembe és öleltem magamhoz. - Mikor? - kérdeztem, pedig biztos voltam benne, hogy nagyon nehéz erről beszélnie. De egyszer el kell mondania valakinek, és bevallom, boldogsággal töltött el, hogy ez a valaki én lehetek.

Kai: Forró ölelése méregként hatott rám; teljesen lebénított, egy pillanatra beszélni is elfelejtettem, ahogy erős karjával magához szorított. Tudtam, hogy azt szerette volna, ha beszélek, de amikor beszívtam édes illatát, valahogy már nem akartam több szót ejteni a dologról; Yixing érdekében. Mégis, ajkaim teljesen kivonva magukat az irányításom alól, automatikusan válaszra nyíltak.

- Öt éve.

Lay: Éreztem, hogy mennyire nem akar erről beszélni, hogy minden egyes elhangzott szóval, régi sebeket tépek fel benne. Így hát egy hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam, és a konyhapultra ültetve őt, a nyakát kezdtem puszilgatni. - Mi történt? - kérdeztem a puha bőrre suttogva a szavakat. Nem azért kezdtem el őt puszilgatni, mert el akartam terelni a figyelmét, hátha így könnyebb lesz neki. Egyszerűen csak úgy éreztem, szükségem van a közelségére, és ez fordítva is igaz. Bár nem voltam azzal tisztában, hogy mi játszódott most le JongIn-ban.

Kai: Nem ment; bármennyire is akartam képtelen voltam beszélni erről. Nem akartam, hogy Yixing megtudja az igazságot, hiszen akkor a rólam alkotott képét is egy szentpillanat alatt tenném tönkre. Viszont tudtam, hogy a férfi, aki akkor a nyakamat csókolgatta, csupán ismerni akart; s talán jobban is, mint egy pácienst.

- Yixing... – suttogtam halkan nevét, majd gyengéden eltolva magamtól néztem kíváncsi szemeibe. – Ígérd meg, hogy ezek után nem fogsz más szemmel nézni rám!

Lay: Nyeltem egyet. Mégis, hogy tudnék másként nézni rá? Ez már nem csak az ő sara, hanem az enyém is, mert olyan érzéseket kezdtem irányába táplálni, amikről pontosan tudtam, hogy nem lehet. Válaszként csak ajkaira hajoltam és lágy csókot nyomtam rájuk. - Megígérem. - mondtam, komolyan nézve szemeibe. Voltam már annyira tapasztalt, hogy el tudjam különíteni a múltat a jelennel. Hiszen erre volt jó egy pszichológus. Begyógyítani a múlt béli sebeket.

Kai: Egyszerűen nem akartam elválni tőle; túlságosan jó érzéssel töltött el szeretetteljes csókja, de el is keserített. Már az elején megmondtam neki, hogy ne akarjon megismerni, és még véletlenül se szeressen meg. Sajnos ezt nem tudta nekem megígérni; bár nem mondta ki hangosan, de tudtam, hogy valamennyire már elkezdett kötődni hozzám, amit nem akartam. Yixing túl jó ember volt ahhoz, hogy egy olyan reménytelen esettel próbálkozzon, amilyen én is voltam. De ígérete még az én makacsságomat is megtörte, ugyanis megfogadtam magamban, hogy erről soha senkinek nem fogok beszélni; főleg a saját önzőségem miatt.

 Még ácsingózva ajkai után pislogtam szemeibe, melyek talán túl komolyan néztek vissza rám. Megfogadtam, hogy nem játszom meg magam többet Yixing előtt; hiszen nem érdemelte meg. Az igazi Kim Jongint fogja látni, még akkor is, ha ezzel teljesen elvágom majd magam nála. 

6. rész

Lay: Belefeledkeztem a csókba. Azokba az édes, minden egyes alkalommal egyre kívánatosabb ajkakba. Szinte maró fájdalmat éreztem, mikor elváltak tőlem, és a Kölyök egy kacsintás kíséretében távozott a fürdőszobába. Több percen keresztül csak bámultam kifelé a fejemből. Itt hagyott. Lesmárolt, aztán egyszerűen lelépett. A kis... Nah ezt kurvára nem hagytam ennyiben. Határozottan indultam el a fürdőszobába. Bentről vízcsobogás szűrődött ki. Egy pillanatig elbizonytalanodtam, de aztán megráztam a fejemet, elhessegetve a kételyeimet. Lassan nyitottam be az ajtón, majd ahogy beléptem, azt be is csuktam magam mögött. Nem zavartatva magamat levetkőztem, és mintha teljesen hétköznapi dolog lenne, beálltam Kai mögé a zuhanyzóba. Fasz tudja, hogy ilyenkor hol lehet a "minden beteggel való nemi aktustól mentes Yixing", valószínűleg elment nyaralni. Kai sem nagyon zavartatta magát, csak megfordult, hogy szemben álljunk egymással. Percekig néztünk egymás szemeibe. Figyeltem, ahogy a cseppek legördülnek a bőrén, és egy váratlan ötlettől vezérelve nyakára hajoltam, és nyelvem hegyét végig húztam a selymes hámrétegen. Azaz íz... Egyszerűen többet akartam. Áthajolva másik oldalára megismételtem az előbbit, majd megszívtam a nyelvemmel bejárt területet. Na, ennek tuti nyoma marad, szép volt Yixing.

Kai: Miközben nyelvével kényeztette megfáradt testemet, a levakarhatatlan mosoly ott foglalt helyet arcomon, ahogy minden apró mozdulata vágytól megmérgezve, ért hozzám. Egy kis idő után, abbahagyta nyakam szívogatását, majd feljebb evickélt és olyan szenvedélyes csókba vont, hogy menten elestem ott a fürdőben. Hevessége teljesen váratlan volt, hiszen senki nem nézné ki a félénk vonásaiból, hogy valójában szexuálisan túlfűtött, ami nekem csak jó volt. Ismét ráharapott alsó ajkamra, majd az abból kibuggyanó vért lenyalogatta, mintha egy kisgyerek fagylaltot ízlelt volna meg.

 Hirtelen ötlettől vezérelve, váltam el tőle, majd fentről lefele menet végignyaltam mindent pontján egészen addig, míg teljesen le nem térdeltem elé, pontosan szemmagasságba kerülve hatalmas férfiasságával. Kaján vigyorral arcomon, érintettem meg nyelvemmel péniszét, majd végignyaltam teljes hosszán, elérve azt, hogy egész teste megremegjen.

Lay: Már attól ordítva élveztem volna el, ahogy nyelve végigsiklott a testemen. Kezemmel ösztönösen túrtam a hajába, fejem hátracsuklott, szemeimet összeszorítottam, és ajkaim közül hangos nyögés szalad fel. Hihetetlen érzés volt. Kicsit megtoltam a fejét jelezve, hogy kezdjen el mozogni, mert nem bírok várni. Kai készségesen tette, amit kellett, én pedig egyre hangosabban nyögtem. Végül, nem túl finoman, hajánál fogva húztam hátra a fejét, majd lehajolva hozzá hosszasan megcsókoltam.

Kai: Nyögései hallatán megremegtek ajkaim, de ahogy beletúrt tincseimbe, úgy jelezve, hogy ne húzzam tovább agyát, szívem szerint kaján vigyorral fejemen néztem volna rá, de helyette, csak tettem, amit kért tőlem. Épp ezért lepett meg, hogy mikor még rendesen bele sem melegedtem a dologba, hajamnál fogva gyengéden húzta hátra fejemet, majd szenvedélyes csókba vont. Édes ajkait ízlelve, nem törődve a helyzettel, rántottam magamra, ezzel elérve azt, hogy majdnem a fejemet is bevágjam a kádba. De a szerencse mellettem volt, ugyanis Yixing gyengéden feküdt rajtam, miközben a víz továbbra is melegséggel borította be, vágytól remegő testünket. Ahogy csókolt, megéreztem ágyékomnál hozzám dörgölőző férfiasságát, mely egy mindennél hangosabb nyögést idézett elő.

Lay: Mikor egész testemmel fölé kerültem, valami furcsa bizsergés járta át minden porcikámat. Az éppen folyó forró víz, most hűsítő hidegzuhanyként hatott szinte égő bőrömre. Egyik karomat feje alá fektettem, miközben ujjaimmal tarkóját kezdtem masszírozni. Nyelvemmel végig nyaltam arcélén és végigcsókolgattam nyakát, meg-megszívva néhány érzékenyebb pontot, mellyel nyögéseket csaltam ki a Kölyökből. Hiába voltak bennem a kételyeim, akkor, ez az egész olyan természetesnek, olyan csodálatosnak hatott. Szabad kezem kettőnk közé vándorolt, és rámarkolva nemesebbik felére, ismét ajkaira hajoltam. Olyan édesek voltak azok az elcsattanó csókok, nem tudtam velük betelni, megrészegítettek, függővé tettek. Csak Kai-t akartam már, semmi mást. Olyan volt az egész, mint valami nagyon erős drog. Csakhogy ez esetben nem olyan károkat okoz, mint valami bódítószer.

Kai: Ahogy Yixing rámarkolt a kicsi Kai-ra, hirtelen azt se tudtam, a csókunkba nyögjek, vagy élvezzek el ott a keze közt. Végül tartóztattam magam, így csak sóhajokat hallattam magamból, ahogy keze lassan kezdett mozogni rajtam. Minden egyes érintése, az összes csókja túlságosan jó volt; tudtam, hogy azok a percek túl szépek voltak ahhoz, hogy igazak legyenek. Bár, akkor ez nem igazán érdekelt. Csak Őt akartam; mindennél jobban.

Lay: A hangja még jobban lázba hozott, ha ez lehetséges ezek után. Tagját, kényeztető kezemet szájához emeltem, ő pedig megértve az egyértelmű utalást, gondosan benyálazta két ujjamat. Mikor ismét elhúztam kezem, lejjebb csúsztam, nyelvemmel végigszántottam felsőtestét, s megállapodva köldökénél, körbe nyaltam azt. Eközben lassan vezettem bele az egyik ujjamat, nem akartam neki fájdalmat okozni. Bár biztos voltam benne, hogy nem ez az első alkalom, hogy fiúval volt, vigyáztam, nehogy elhamarkodjak valamit.

Kai: Első ujját meg sem éreztem magamban, és nem csak azért, mert nem Yixing az első férfi az eletemben, hanem mert az érdekelt a legkevésbé. Csupán kiélveztem azokat a csodálatos másodperceket, amikor nyelvével a köldököm körüli részt kényeztette; visszaemlékeztem édes csókjaira és boldog voltam. Tudtam, hogy ki kell élveznem a helyzet minden momentumát, mert a jövőben úgyis tönkre fogom tenni azt, ami akkor a kádban zajlott.

Lay: Éreztem, hogy rögtön "befogadóképes", így nem sokára másik két ujjamat is társítottam az elsőhöz. Egy gyorsabb ritmust felvéve nyelvem hegyével őrjítően lassan nyaltam végig nemesebbik részén, majd kihúzva ujjaimat, a bejáratánál kezdtem körözni nyelvemmel. Éreztem, ahogy egy-egy érintésemnél megremeg, és jól eső nyögés hagyja el a száját. A hangja zene volt füleimnek, az íze, a legínycsiklandozóbb édesség a világon, teljes valójának látványa, mint a legprecízebb ecsetvonások egy művész festményén.

Kai: Minden egyes érintése több boldogsághormonnal árasztott el, mint eddig bármi más. Mintha vigyázni akart volna rám, pedig semmi szükség nem volt rá, mégis; ő gyengéden vezette belém a többi ujját. S mikor végignyalt férfiasságomon... azt hittem ott halok meg a gyönyörtől. Őrjítő volt, ahogy csak kínzott, hogy nem elégít már ki, de valahogy ez a szenvedés mindennél jobb érzéssel töltött el. Ahogy nyelvével kényeztetett, miközben a forró víz áztatta testünket; csak őt akartam, és hogy végre csinálja rendesen azt, amibe belekezdett!

Lay: Ha nem lettem volna iszonyatosan kemény odalent, akár örökké is képes lettem volna elnézni őt, hogy milyen reakciókat csalok ki belőle érintéseimmel, de nem bírtam tovább türtőztetni magam. Ismét fölé hajoltam és ajkait vettem kezelésbe, miközben lassan belé vezettem férfiasságomat. Jól eső morgás csúszott ki a számon, ahogy a szűk járat teljes hosszomat magába fogadta. Csillagokat láttam az érzéstől. Gyorsan vettem a levegőt, és kellett pár pillanat, míg végre magamhoz tudtam térni a gyönyörtől.

Kai: Amint megéreztem magamban lüktető férfiasságát, szívem szerint sikítottam volna az élvezettől; helyette csupán jólesően belenyögtem csókunkba. Yixing morgása csak még inkább felizgatott, így mikor elvált ajkaimtól, örömmel néztem kéjtől ködös tekintetét, ahogy engem fürkészett. Homlokát enyémnek támasztva kapkodott levegőért, s próbálta lelassítani heves szívverését, melyet még én is erősnek éreztem. Két kezemmel hajába túrta, hogy a tincseit eltűrhessem, s úgy viszonozhassam vággyal teli, meleg pillantásait. Másodpercekig csak egymásra meredtünk, mire nekem automatikusan húzódott félmosolyra ajkam, aztán füléhez hajolva suttogtam abba édes szavakat.

- Dugj meg mindenhol!

Lay: Amikor meghallottam szavait a fülemben csengeni, valami megindult bennem. Szó nélkül teljesítettem kívánságát. Gyorsan kezdtem mozogni, és mélyeket löktem benne, míg egyszer csak valami sikításhoz közelebb álló nyögést hallatott, miközben vállamba harapva, hátamba karmolt. Az egész teste ívbe feszült. - Itt jóh~? - ziháltam elmosolyodva, miközben ismételten löktem egyet, eltalálva benne az érzékeny pontot.

Kai: Rohadtul meglepődtem, hogy Yixing szó nélkül megtette azt, amire kértem; és életemben nem dugtam még olyan jót, mint akkor vele. Mindent, amit tett tökéletesen művelte; s amikor eltalálta bennem azt a bizonyos pontot, képtelen voltam magamban tartani a hangom, így muszáj volt kiáltanom egyet. Foggal-körömmel kapaszkodtam belé, miközben őrjítő tempót diktálva, mozgott bennem minden döfésénél eltalálva azt a bizonyos pontot.

- Nehogy most abba merd hagyni! – suttogtam fülébe, mikor már éreztem, lassul.

Lay: A bizsergő érzés az alhasamból szép lassan kezdett szétáradni minden porcikámba, és ennek következtében kezdett alább hagyni a gyorsaságom. Éreztem, ahogy Kai, egy-egy lökésnél ágyékomra szorít, és tudtam, már neki sincs messze az édes beteljesülés. Mikor meghallottam "utolsó kívánságát", ismételten teljesítettem, és egy utolsó kör erejéig, a lehető leggyorsabb tempóra kapcsoltam. Testemmel teljesen ráhajoltam, és már én sem bírtam visszafogni a hangomat. Kai nyakát harapdáltam és nyalogattam, egyre gyorsulva és gyorsulva, közben egyik kezemmel a tagján kezdtem húzogatni a bőrt megegyező ritmusban a mozgásoméval, mikor egy nagyobb lökésnél, hangosan nyögve, élveztem belé.

Kai: Amint megéreztem magamban testnedvét, nekem sem kellett már több, kettőnk közé élveztem. Yixing fáradtan feküdt rajtam, nagy valószínűséggel a kívánságaimnak köszönhetően nem bírta már tartani magát; bár ezzel egyáltalán nem volt egyedül. Nagy nehezen lemásztunk másikról, így egymással szemben, a még mindig forró vízben ülve fürkésztem a kéjtől és vágytól csillogó szemeit, melyek alig néhány másodperccel előtte, még két centire voltak tőlem. Hogy megkíméljem Yixing vízszámláját, elzártam a csapot; amint fordultam volna vissza, a vörös megragadta kezemet, s úgy húzott magához, mintha élete szerelme lennék. Először rohadt furcsa volt, ahogy szorosan átölelt, de iszonyat jó érzéssel töltött el. Így hát viszonozva gesztusát, úgy bújtam hozzá, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva. Forró bőre tökéletesen simult enyémhez, s mellkasa még mindig szaporán emelkedett, jelezve, hogy légzése még nem rendeződött. Felemeltem fejem, majd egy lágy csókot hintve Yixing ajkaira, suttogtam el azt, amit mondanom kellett.

- Köszönöm.

Lay: Nem tudom mi ütött belém, azt se tudtam, hogy mit csinálok, csak megragadva őt magamhoz húztam, és hosszasan megöleltem. Szükségem volt a közelségére, arra, hogy tudjam velem, van. Olybá tűnt, mintha ő lenne az egyetlen biztos pont ebben a kavalkádban, amit ezzel a meggondolatlan tettünkkel szítottunk. Nem bántam, hogy megtörtént, boldog voltam, és ez éppen elégnek tűnt. Mikor egy halk köszönöm után édes csókot kaptam ajkaimra, mosolyra húzódott a szám. Szó nélkül kezdtem el megmosni őt, majd mikor végeztünk, bebugyoláltam őt a törülközőbe. Nem hagytam, hogy ő csinálja ezeket, törődni akartam vele, és éreztetni azt, hogy rám számíthat. El akartam hinni, hogy minden rendben lesz, ahogy abban a gondtalannak tűnő pillanatban a haját dörzsölgettem, miközben hatalmas szemeivel arcomat figyelte. De tudtam, hogy a java csak ezután jön. A pszichológusa vagyok, aki lehet, nagyobb kárt fog ezek után okozni neki anélkül, hogy tudnék róla. Elvégre akárhogy is nézzük, Kai beteg. És jelen pillanatban én vagyok az egyetlen olyan pont, akire támaszkodhat, de én mégsem tudok róla semmit. Nem vagyok tisztában a betegsége konkrétumaival, hogy mikor kezdődött, hogy miben tudnék neki segíteni. És a legviccesebb ebben az egészben, hogy a legkisebb gondot most MinJi jelentette. Nem akartam megbántani őt, de talán neki is jobb, ha egy őszinte kapcsolatban éli tovább az életét, mert én nem tudom neki ezt megadni. Eddig sem tudtam. Gondterhelten figyeltem JongIn arcát. Olyan gyönyörű volt... Végigcirógattam rajta majd halkan felsóhajtottam. - Szeretném, ha beszélnél a betegségedről. - suttogtam.

Kai: Az, hogy Yixing törődött velem, hogy megmosdatott, hogy úgy bugyolált bele a törülközőbe, mintha egy kisgyerek lennék; ezek mind borzasztóan idegenek voltak a számomra. Sosem éreztem magam úgy, hogy szeretnek; és a vörös esetében sem gondoltam ilyesmire, egészen addig, amíg a törülköző mögül meg nem pillantottam csillogó szemeit; íriszeiben túl sok minden volt beleírva, még valami olyan is, amit nem kellett volna látnom. De fantasztikus érzéssel töltött el, hogy törődött velem; még ha csak néhány perc erejéig is.

 Mikor belesuttogta azokat a szavakat a fülembe, fáradt sóhaj hagyta el ajkaimat. Tudtam, hogy azt a kérdést nem úszhattam meg, ahogy azt is, egyszer majd válaszolnom kell neki. Beszélnem kell neki magamról; muszáj...

- Majd holnap – válaszoltam álmosan ajkaira lehelve, s úgy vonva be őt egy gyenge csókba.

Lay: Megkönnyebbültem válaszát hallva. Nem akartam, sőt, nem is vártam, hogy ma válaszoljon. Túl sok minden történt ahhoz, hogy most tiszta fejjel át tudjuk gondolni a dolgokat, nem csak én, de ő is. Viszonoztam ártatlan csókját, majd mikor elváltunk egymástól, odaadtam neki az előkészített bokszerét, miközben én is felvettem a sajátomat. Ezután bekísértem őt a szobámba, majd mikor befeküdt az ágyba betakargattam, lekapcsoltam a villanyt, és az ágy szélére ülve, pillanatokig csak néztem őt, ahogy az ablakon beszűrődő holdfényben csillogott a szeme, miközben arcát simogattam. Az egész szituáció olyan volt, mint egy kisgyerek és az anyukája. Csak percek múlva hajoltam homlokához, s lágy csókot nyomva rá, hajoltam el tőle. – Jó éjt. - suttogtam, és felálltam, hogy kimenve a szobából, hagyjam őt békében pihenni.

Kai: Yixing gesztusai visszarepítettek az időbe, amikor még alig öt évesen, ugyanez a jelenet játszódott le, csak éppen anyukám volt a betakargató, gondoskodó személy. Aztán persze minden jónak vége szakadt, ahogy anyám szeretetének, és Yixing csodálatos pillanatainak is. Jó éjszakát kívánva hagyta el a szobámat, s amint behajtotta maga mögött az ajtót, magzatpózba vágtam magam, s szinte reflexből aludtam el. Régen mindig ezt csináltam, s tizenhárom évvel később is csak vissza akartam emlékezni a még gondtalan életemre.

Lay: Én a konyhába mentem, és ittam még egy bögre teát alvás előtt, miközben kimentem az erkélyre és a várost figyeltem. Az éjszakai Szöul, kissé Kínára emlékeztetett. Visszavágytam oda, akármilyen rossz emlékek kötöttek is hozzá. Gyakran megfordult a fejemben, hogy visszaköltözök, de soha nem jutottam el odáig, hogy meg is tegyem. Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne itt hagyni minden gondomat, és Pekingbe költözve új életet kezdeni... Gondtalan jövő, nuku probléma. Felsóhajtottam. De ha ezt tenném, az olyan lenne, mintha elmenekülnék. És én nem vagyok gyáva. Lassan kortyolgattam el a teámat, majd visszamenve a szobába megágyaztam, és én is elmentem aludni.

Kai: Álmom édes volt; túlságosan is. Az utóbbi években már megszoktam, hogy nem kerülök át egy új világba mikor alszom, de ez azon az estén megváltozott. Nemcsak, hogy gyönyörű emlékképek illetve vágyak jelentek meg lelki szemeim előtt, de még igaznak is tűntek. Túl jó s túl szép... Már azt vártam; mikor következik be valami illúzióromboló.