13. rész

Lay: Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, gondterhelten fújtam ki a tüdőmben maradt levegőt. Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdhetnék. Az intézet el akar küldeni Kínába. El Kai-tól. El az életemtől. Ordítani akartam, de fölöslegesnek bizonyult. Egy nagy csésze, gőzölgő eper tea; erre volt akkor szükségem. Szomorkásan mosolyogva mentem, hogy behívjam JongIn-t. Igyekeztem azt mutatni, hogy minden rendben van, és nagyon reménykedtem benne, hogy nem fog rákérdezni. Ha megtenné, félek összetörnék. Hiszen amíg nem adok neki hangot, nem létezik. Még nem akartam szembe nézni a valósággal.

Kai: Némán ültem a szomszédos szoba ágyán, ahogy hallgattam, Yixing miképpen lép egyre közelebb az ajtóhoz. Valószínűleg nem tudta, hogy mindent hallottam, de ezen a „problémán” könnyedén segíteni tudtam; mikor keserű mosollyal arcán nyitott be hozzám, megpróbálva minden érzelmét elrejteni, képtelen voltam szó nélkül hagyni az előbb történteket.

- Yixing – suttogtam halkan nevét, miközben lassan feltápászkodtam és elé álltam. – Ha el kell menned, menj! Én nem tartalak vissza.

 Láttam orvosom arcán a teljes döbbenetet, de nem tudtam foglalkozni vele. Voltak bennem kételyek, kérdések és ki nem mondott érzéseket, de jobbnak láttam, ha mindezt egy időre magamba fojtom; csak az ő érdekében.

Lay: Nem szóltam semmit. Csak álltam, várva valamire, ami én sem tudtam, hogy mi lehet. Ő is azt akarná, hogy elmenjek? Valójában nem is igazán izgatja a dolog, nem igaz? Miért is izgatná… Ő a betegem volt, akit meg kellett volna gyógyítanom. Ehelyett viszonyt kezdtem vele, valamilyen szinten kötődtem már hozzá. Nem lett volna szabad. Kettőnk közül, nekem kellett volna az előrelátóbbnak lennem. De hibáztam, ezzel a saját és Kai életét is megbélyegezve. Most pedig itt volt a lehetőség: visszamenni Kínába. Új életet kezdeni, a legjobbak közé kerülni, embereken segíteni. De… Mindig ott lenne bennem a gondolat, hogy Kai-on nem segítettem, pedig fogadalmat tettem. Nem hagyhattam magára, ha ez neki nem is annyira számított.

- Nem megyek sehova. - mondtam végül a szokottnál sokkal hidegebb hangon, tekintetemet JongIn-éba fúrva.

Kai: Aprót bólintottam, jelezve, hogy felfogtam szavait. Ahogy kissé távolságtartó íriszeibe pillantottam, azon kezdtem el gondolkodni, vajon mennyire esett neki rosszul mindaz, amit mondtam. Valószínűleg nem repesett az örömtől, hogy konkrétan azt mondtam neki, nem állítom meg, de reménykedtem abban, hogy felnőtt férfiként értelmezni tudja szavaimat. Mondjuk Yixing tipikusan egy hősszerelmes alkat volt, és számítottam arra is, hogy megbántottam szavaimmal. Vissza kellett volna tartanom? Nem az én stílusom a küzdés.

 Ahogy arcát vizslattam, tisztes távolságból kémlelve tökéletes megjelenését, hirtelen mintha a szervezetem megremegett volna. Igen, határozottan megfordult testemben a gyomrom, a lábam remegni kezdett az ágyékom pedig… Oh, csak ezt ne! Ne, ne, ne, ne, kérlek csak most ne! Miért pont ma? Miért pont abban a pillanatban?

- Baszki – sóhajtottam hangosan, majd kikerülve meglepődött ábrázatú orvosomat, a fürdőbe siettem, s bezárkóztam oda. Miért most kellett előjönnie?

Lay: Nem értettem mi üthetett a Kölyökbe. Azt hiszem egy kicsit bántott az, ahogy a helyzethez viszonyult. Jobb ötlet híján a konyhába siettem, hogy megcsináljam magamnak a teát. Ami azt illeti, próbáltam semleges maradni, nem gondolni az elmúlt óra eseményeire. Le kellett pakolnom a súlyt a vállaimról egy kis időre, ami átmenetileg sikerülhet is, mert pszichológusként ez egy alapvető feltétele annak, hogy segíteni tudjak másokon. Ahogy felforrt a víz, lassított felvételként öntöttem rá a teafűre, és egy tálcára rakva a csészét, bevittem a nappaliba.

Kai: Bassza meg, hogy ennek is most kell előjönnie, pont akkor, amikor Yixing mellett szeretnék lenni, hogy… Miért is? Szüksége volt egyáltalán a társaságomra? Ne kérdezz már baromságokat Kim Jongin, naná, hogy szeretette volna, ha vele vagy! Ez a lényege egy párkapcsolatnak, nem? Ezt nevezhetem egyáltalán annak, vagy ez csupán egy egyszerű kis affér? Aish, elvégre mondta, hogy szeret. Mégsem érzem úgy, mintha hatalmas szerelemben lennék.

 De elsősorban akkor a jelenlegi problémámat akartam lerendezni, ami nagyban ágaskodott a lábaim között. Rohadt szexuális túlfűtöttség; valamikor csak úgy rám jön, teljesen függetlenül a helyzettől vagy annak komolyságától. Ezért történt az, hogy még ilyen szituációban is képes voltam felizgulni, ami jellemző volt erre a geci betegségre.

 Bezárkózva a fürdőszobába, lassan letoltam magamról nadrágomat, majd nyugodtan kezelésbe vettem a kicsi Kai-t, megpróbálva a lehető leggyorsabban lerendezni a dolgot. Ám hiába mozgattam ujjaimat hosszomon, hiába húzogattam péniszemen a bőrt, semmi hatást nem értem el vele; valami másra volt szükségem. Jobban mondva, valaki másra. Lett volna jogom ezt kérni tőle? Valószínűleg nem, ezért nem is próbálkoztam, inkább szerettem volna a megszokott módszerekkel lerendezni merevedésemet, amikor hirtelen kopogás ütötte meg fülemet, amely a fürdő ajtajától származott.

Lay: Miközben ittam a teát azon gondolkodtam, hogy mit kezdjek a MinJi-vel való kapcsolatommal. Nem folytathattuk, ez egyértelmű volt. Azért egy kicsit rosszul esett, hiába voltam ugyanolyan bűnös a dologban, mint ő. Lassan ittam az italom, hamar ki is hűlt. Túl sokat agyalok a dolgokon. Talán csak hagynom kellene, hogy történjen, aminek történnie kell. Viszont kezdett furcsa lenni, hogy Kai azóta is a fürdőszobába volt zárkózva. Rögtön a legrosszabbra gondolva, idegesen indultam el a fürdőhöz, hogy annak ajtaján bekopogtathassak.

- JongIn, minden rendben? – kérdeztem, de mivel választ nem kaptam, ismét kopogtatni kezdtem. – Kai, hallasz?! – megint semmi válasz. Baszki… Nem nyithatok csak úgy rá de, mi van ha… – Most… Bemegyek.

Kai: Mihelyst meghallottam dörömbölését, igyekeztem minél gyorsabban magamra húzni a textilt, nehogy már olyan állapotban találjon rám Yixing. Oké, lefeküdtünk meg minden, de rohadt kellemetlen lett volna, ha éppen maszturbálás közben nyit rám. Orvos volt, mindent látott már, amit látnia kellett, de nem szerettem volna, ha úgy talál rám… Jesszusom, mikor lettem ilyen szemérmes? Ahogy nadrágomra emeltem pillantásom, elhúztam számat; még így is kurva látványos volt a kicsi Jongin ágaskodása, aminek hála, egy különös ötlet suhant át elmémen. Mi lenne ha…?

- Akadt egy kis probléma – fordultam a férfi felé keserű mosollyal arcomon, aki időközben benyitott hozzám, s végigvezette tekintetét testemen, amikor is megakadtak szemei ágyékomnál. Yixing beharapta alsóajkait, miközben fixírozta élénken felálló férfiasságomat.

Lay: Próbáltam elkapni a tekintetem, mely akaratom ellenére is arra a pontra vándorolt. Ó baszki. Azt hiszem még egy komoly problémával találtuk magunk szembe. Bár ez átmeneti… Mégis…

- Izé… Akkor hagylak is vagy… – nyeltem egyet, ahogy a másik lehetőségre gondoltam. – Segítsek? – Ahogy a szavak elhagyták ajkaimat a szívem egy hatalmasat dobbant. Nem az én asztalom volt a szemérmetlenség, azt hiszem. Ráadásul a mostani időszak, mindkettőnk számára kritikus, erre én, a nagy okos Zhang Yixing, szexuális szolgáltatást kínálok neki, megint. Hát én sem vagyok normális.

Kai: Mihelyst meghallottam kérdését, automatikusan mosolyodtam el a férfi zavarán, amit szemérmetlen mondata okozott. Nem is várva tovább, megragadtam felsőjénél fogva, s párnáit ajkaimra húztam, úgy ízlelve meg édes, elmémet teljesen elbódító ízét. Hevesen csókoltam őt, testét a falnak nyomtam, majd felsőjét feljebb tűrve, hideg ujjaimmal hasfalát kezdtem cirógatni, amely jóleső nyögést csalt ki a fiatal orvosból. Elmosolyodtam kiszolgáltatott állapotán, majd nem gondolva a következményekre, csípőmet övének nyomtam, mire ráharapott ajkaimra.

Lay: Felocsúdni sem volt időm, ahogy Kai ajkaimra hajolt, szenvedélyes játékba hívva nyelvemet. És ki vagyok én, hogy ellenálljak? Készségesen viszonoztam az egyre hevesebb csókot, amikor hirtelen az enyémhez nyomta a csípőjét. A hirtelen előtörő kéjes nyögés elfojtása érdekében, alsó ajkába haraptam, miközben jobb kezemet karcsú derekára vezettem, és a pólója alá nyúlva, kissé bele karmoltam a puha bőrbe.

Kai: Ahogy megéreztem hideg ujjait bőrömön, halkan felnyögtem, majd nyakára vezettem ajkaimat. Vágyakozva ízleltem a férfi édes aromáját, helyenként megszívva érzékeny bőrét, miközben kezeimet combjai alá helyeztem, megvárva, míg derekam köré nem helyezi hosszú, kecses lábait. Amint ez megtörtént, észrevettem, hogy Yixing ágyéka táján is mozgolódik rendesen a dolog, így belemosolyogtam vad csókunkba. Nagy nehezen kitaláltam a fürdőből, hogy aztán a hálóba vihessem Yixinget, és ott legyen az enyém.

Lay: Nem tudtam parancsolni az ősi ösztönöknek, a testem magától kezdett cselekedni, s kicsi Yixing is szolgálatra készen állt. Ahogy Kai óvatosan az ágyamra rakott, én rögtön lehúztam magamhoz nyakánál fogva, hogy ismét csókba invitálhassam pirosló ajkait. Kezeimmel pólójába markoltam, majd hamarosan meg is szabadítottam a fölöslegessé vált ruhadarabtól. Egy sóhajtás tört magának utat, ahogy ágaskodó tagjaink, egymáshoz dörzsölődtek a kényelmetlenül szűk nadrágon keresztül. Fel sem fogtam, hogy ezúttal nem az lesz, amit én szeretnék. Ezúttal, Kai-nál volt a labda. Ami azt illeti, nem bántam. Füléhez hajolva óvatosan fülcimpájára haraptam, miközben körmeim ezúttal a hátán hagytak szabályos, vörös, sormintát.

Kai: Ahogy megéreztem körmeit hátamban, hangosan felnyögtem a fájdalmas, mégis rendkívül izgató érzésen, majd bosszúból, löktem egyet csípőmön. Hallani Yixing vágyakozó nyögéseit, felért magával a paradicsommal is, így ezt kiélvezve, ismételten nyakát kezdtem csókolgatni, folyamatosan haladva egyre lejjebb, és közben természetesen megszabadítottam őt felesleges felsőjétől, de még melegítő nadrágjától is. Ajkaim köldöke körül jártak, nyelvemmel végighaladtam a hófehér bőrön, s mikor már boxerének határán voltam, fogaimat beleakasztottam az anyagba, s egy egyszerű mozdulattal leszakítottam róla. Valószínűleg orvosomat megdöbbentette az a mennyiségű erő, ami bennem volt, de ha fel voltam izgulva, a testem képes volt ilyesmikre is. 

Lay: Nem tudom, hogy voltam képes ismét elkövetni ugyanazt a hibát, mint a legelején: ismét magával ragadott Kai, a köztünk lévő szikra kigyulladt, és felégetett minden gátlást.

- K… Kai… - sóhajtottam, miközben beletúrtam a hajába. Ahogy nyelve végig szántott nemesebbik felemen, úgy éreztem, menten elélvezek. Lábaimmal közre fogtam a csípőjét, fejem hátra csuklott, és olyan hangok hagyták el ajkaimat, amikről nem is tudtam, hogy képes vagyok kiadni. Furcsa volt alul lenni, hagyni, hogy valaki más vezessen. De tetszett a dolog.

Kai: Imádtam kényeztetni Yixinget; hallani a nyögéseit, érezni hosszú ujjait, melyek hajtincseimet szorították, miközben nyelvemmel teljes hosszát simogattam, egyszerűen fantasztikus volt. Mikor ajkaim közé vettem férfiasságát, úgy hittem, orvosom rögvest elmegy, de szerencsémre türtőztette magát, így lehetőségem nyúlt még inkább kielégíteni őt. Szívni kezdtem a péniszt, ízlelgetni szinte minden pontját, nyelvemmel közrefogni, hogy szabadulni se tudjon belőlem. Szerettem Yixing férfiasságát, számomra pont tökéletes mérete volt; sem túl nagy, sem túl kicsit. Nem fuldoklottam, mikor ajkaim közé vettem, nem érintette a torkomat, kényelmesen elfért számban, így még jobban orvosom kedvére tudtam tenni, s kéjes nyögései alapján, tetszett neki mindaz, amit vele műveltem.

Lay: Nyögéseim láncszerűvé váltak, a hangomat még egy kislány is megirigyelhette volna. Amit velem művelt ez a kölyök, maga volt a Mennyország, s mégis a pokolba jutunk majd érte. De ha már beleharaptunk a tiltott gyümölcsbe, nincs visszaút, be kellett fejeznünk, amibe belekezdtünk.

- T… tedd be! Kérlekh~! – Soha nem gondoltam volna, még a legvadabb álmaimban sem, hogy én valaha ilyet fogok kérni egy nálam, jóval fiatalabb sráctól, aki ráadásul a betegem is volt. S lám a sors mily kiszámíthatatlan, most mégis itt könyörögtem, áhítoztam a figyelemért, amit JongIn nyújtott nekem. Mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt, ahogy szaporán vettem a levegőt, szemeimet szorosan összezártam.

Kai: Annyira édes – gondoltam magamban mosolyogva, ahogy meghallottam kielégülésért kiáltó hangját, amely elsősorban csak és kizárólag nekem szólt. Kiengedtem férfiasságát ajkaim közül, majd felhajoltam hozzá s birtokba vettem ízletes párnáit, miközben bármiféle figyelmeztetés nélkül, belé vezettem két ujjamat. A férfi hangosan felnyögött alattam, kicsit még meg is emelve csípője, amivel kissé meglepett, de jó érzéssel töltött el, hogy miattam vágyott még többre. Ahogy tágítottam őt, Yixing csak egyre hangosabban sóhajtozott, minél többre és többre vágyva, amire azért még várnia kellett. Miközben egyik kezem lent végezte a dolgokat, másikkal kicsit fentebb jártam az utakat; férfiasságát cirógattam, s ahogy figyeltem egyre kiszolgáltatottabb állapotba került arcát, hosszasan megcsókoltam.

Lay: Azt hiszem, hazudnék ha azt mondanám, nem élvezem piszkosul a jelenlegi helyzetet. Ahogy két ujja bennem ollózott, úgy éreztem, menten belehalok a fájdalommal vegyes erotikus örömbe. Éhesen kaptam ajkai után, állatiasan téptem párnáit, miközben alatta vonaglottam, tehetetlenül mozgatva csípőmet.

- JONGIN! – kiáltottam, ahogy ujjai a prosztatámat súrolták. Hátam ívbe feszült, szám szélén vékony nyálcsík folyt végig. Teljesen kivetkőztem magamból, nem tudtam mit csináltam. Csak Kai-t akartam. Érezni, vele lenni.

Kai: Magabiztos mosoly húzódott végig arcomon, ahogy az elégedettség érzése szépen lassan borította el testemet. Valamiért büszke voltam magamra, amiért ilyen állapotba tudtam kergetni orvosom; egy olyan kiszolgáltatott helyzetbe kényszeríttettem, amiben baromi kívánatosan festett. A kipirosodott arca, a nyögdécselő hangja, az a mennyiségű vágy, ami gyönyörű szemeiben csillogott… egyszerűen elkápráztatott.

 Kihúztam belőle ujjaimat, s benyálazva férfiasságomat – révén, hogy nem találtam síkosítót – lassan belévezettem teljes hosszomat. Nem túlzok, ha azt mondom, Yixing konkrétan felsikoltott a végbelében lüktető péniszemtől, melyet nagy erőfeszítések árán tudtam csak kontrolálni. Annyira szűk, annyira forró és olyan rohadt izgató volt így; esetleg én lettem volna neki az első, ilyen szempontból? Állapotából ítélve, eléggé valószínű volt.

Lay: Ahogy megéreztem férfiasságát magamban lüktetni, csak akkor realizálódott bennem, hogy mi is történik. Nem túlzok, ha azt mondom úgy éreztem, szét szakadok belülről, azonban szokatlanul kellemes bizsergés szaladt végig a gerincemen, mindezek mellett. Térdeimet felhúztam, hogy Kai jobban hozzám férhessen, meg hát úgy tűnt, így könnyebb hozzászokni a dologhoz. Nem voltam még így fiúval, mondhatni ő vette el a fenekem szüzességét, ami egyaránt töltött el boldogsággal és hangzott rohadt bizarrul. Ahogy Kai lassan mozogni kezdett, minden gát, ami a hangomat akadályozta, megszűnt. Nem tudom, hogyan tudtam olyan hangot imitálni, mint egy kéjes ribanc, de nagyon úgy tűnt, képes vagyok rá. Karjaimat JongIn nyaka köré fontam, úgy húztam magamhoz közelebb. Mindenét érezni akartam.

Kai: Valamiért, mindennél szebbnek és kívánatosabbnak éreztem Yixing porcikáit, mint cselekedeteink előtt. Perverzül hangozhat, de tényleg közelebbinek éreztem őt, jobban, mint eddig bármikor; megengedett nekem valami olyasmit, amit előttem senki sem csinált vele. Ez a bizalom egy formája, nem?

 Ahogy mozogni kezdtem benne, s vadul ajkai után martam, úgy éreztem, a paradicsomban járok. A forróság, ami körülvette hímtagomat, egyszerűen elkábította elmémet azzal a tudattal együtt, hogy akinek a lábai közt hevertem, nem más volt, mint Yixing. És mit ne mondjak, ez baromi sokat dobott akkor a hangulatomon, és ez az ágyban való teljesítményemen is meglátszott.

Lay: Amikor már olyan állapotban van az ember, hogy a teste irányíthatatlanná válik, az nem feltétlen egy negatív dolog. Az én esetemben legalábbis, biztosan nem az. Ahogy Kai bennem mozgott, többször eltalálva bennem az érzékeny területet, a csillagok között jártam. Nem tudtam szabályozni, hogy mit miért teszek, úgy kapaszkodtam JongIn-ba mint gyerek az anyjába. Úgy gondolom ez alkalommal, mindenemet oda adtam neki. Most, hogy a passzív felet képviseltem, sokkal jobban meg kellett benne bíznom. Vajon ő is ezt érezte, amikor velem volt?

- Kai… Szeretlekh~ - mondtam magamon kívül, ahogy az említett fiú gyorsítani kezdett.

Kai: Ahogy meghallottam kéjtől áztatott szavait, heves tempómból fokozatosan lassítottam le, hogy képes legyek feldolgozni mindazt, amit mondott. Lihegve tartottam testemet, remegő karjaimon támaszkodva, folyamatosan emésztve meg előbbi megnyilvánulását, amely furcsa érzéseket keltett bennem. Miközben a férfi kipirosodott, már teljesen izzadt arcát néztem, úgy hittem, bármelyik pillanatban képes leszek elmenni tőle; Yixing egyszerűen gyönyörűen festett, ahogy vágytól átitatott tekintettel meredt a semmibe, majd egy kis idő eltelte után, rám. Íriszei különös fényben úsztak, melyek a kérdések tengerébe taszították a férfi gondolatait, legalábbis ezt tudtam leszűrni szokatlan tekintetéből. Próbáltam viszonozni szavait, már épp nyelvem hegyén volt az a bizonyos „sz” betűs szó, amikor hirtelen leblokkoltam. Képtelen voltam én is kimondani mindazt, amit őt; nem voltam a szavak embere, és nem is akartam azzá válni, de ezt el akartam mondani neki. Viszont az agyam nem engedte.

 Halványan elmosolyodva hajoltam ajkaira, gyengéden kényeztetve puha párnáit, mire ismét elkezdtem mozogni benne. Bele-bele nyögött csókjainkba, egyre gyakrabban, amikor már gyorsan löktem csípőmön egyre nagyobbakat, hogy orvosomat minél előbb eljuttathassam a csúcsra. Szerettem volna, ha ezt egy tökéletes alkalomként éli meg.

Lay: Nem válaszolt. Nem is várhattam el, hogy ezt tegye, tudtam. Egy kicsit szíven is ütött a tény, de csak magamat okolhattam miatta. Azonban most nem volt időm ilyenen agyalni. A szívem hatalmasat dobbant, ahogy JongIn ismét kellemes csókba invitált, mikor ismét mozogni kezdett. Bele-bele nyögve a csókba úgy döntöttem, nem foglalkozom a bennem kavargó rossz érzéssel. Jól esett a lelkemnek és a testemnek is ez a csepp figyelmesség, és akkor csak ez számított. Tudtam, hogy hosszú ideig nem leszünk így együtt ezek után. Vissza kellett vennünk, normális kereteken belül folytatni a kezelést, ha eredményt szeretnék elérni. És nekem ez volt elsősorban a legfontosabb. Éreztem, hogy közeledek a csúcs felé, és az orgazmus előtti pillanatokban is felmerült bennem a visszavonhatatlan tény, ami miatt el fogok kárhozni: beleszerettem a betegembe.

Kai: Tényleg szerettem volna viszonozni az alattam nyögdécselő férfi szavait, de akkor még nem álltam készen rá. Lesz egyáltalán olyan alkalom, amikor képes leszek rá? Ezt sajnos senki sem tudhatta, de őszintén, nem is akartam ezzel foglalkozni; nem voltam a szavak embere, jobban szerettem pillantásokba foglalni érzelmeimet. Yixing is majd kitapasztalja mindezt, ha hagy nekem időt. Ha pedig nem… fogalmam sincs, mi lesz akkor.

 Éreztem testem minden egyes részében, hogy menten kettészakadok a bennem tomboló vágyaktól, melyek készültek kitörni belőlem. Ahogy az orgazmus apró jelei fokozatosan lepték el lényemet, kezeim úgy kezdtek megállíthatatlan remegésbe, mintha bármelyik pillanatban képesek lehetnének feladni a szolgálatot. Láttam orvosom arcán, hogy már képtelen kontrolálni magát, így még sebesebb tempóra kapcsolva hagytam, hogy kis idő eltelte után, kettőnk közé élvezzen úgy, ahogy annak lennie kellett.

Lay: Csillogó szemekkel, gyorsan véve a levegőt, egy halvány mosoly kíséretében néztem fel rá. Tökéletesnek tűnt az arca, ahogy a lemenő nap sugarai, narancssárga csíkokat vetettek hibátlan bőrére. Egyik kezemmel felnyúlva, óvatosan megsimogattam az arcát.

- Folytasd… – mondtam fáradt hangon, ám értetlen tekintetét látva, kissé felkuncogtam. – Te még nem végeztél, nem igaz?! – tettem fel a költői kérdést, majd gondolva egyet, fordítottam helyzetünkön, így én kerültem felülre. Egy apró csókot lehelve ajkaira kezdtem ismét mozgásba, s a szokatlan, új pozíció hatására, ismét jól eső nyögések hagyták el a számat.

Kai: Bevallom meglepett a hirtelen pózváltás, de baromira tetszett a helyzet, így kiélveztem azt, ahogy Yixing rajtam ringatta csípőjét, mert olyan érzéseket keltett bennem, amiket ezelőtt még sosem tapasztaltam magamban. Megragadtam fenekét, mikor egy olyan mozdulatsorozatot kanyarított le nekem, aminek hatására ott helyben képes lettem volna elélvezni, de valamiért még nem tudtam. Szükségem volt egy különleges pillanatra, amelyben valami újat érezhetek… S ekkor esett meg, hogy Yixing hosszú ujjai meztelen felsőtestemre vándorolva kezdtek cirógatni, ezáltal olyan hihetetlen szexi látványt elém tárva, melynek alanya nőket megszégyenítő orvosom volt… Sajnos nem volt időm, kihúzódni belőle, így testnedveimet a férfiba eresztettem, miközben határozottan felülve, martam ajkaira.

Lay: Ahogy éreztem magamban elsülni Kai-t, furcsamód nem tűnt furának. A beteljesülés engem is magával ragadott valamelyest, hiszen az a bódító csók amivel megajándékozott, felért egy orgazmussal, és elég hosszúra sikeredett. Csak ezután másztam le róla óvatosan, igyekezve nem hirtelen mozdulatot tenni. Arcához hajolva egy puszit adtam neki, és egy halk köszönömöt suttogva felálltam, hogy kimenve a szobából, tiszta ruhákat hozzak neki a nappaliból. Gondoltam hagyom egy kicsit pihenni, mert ő is elég megviseltnek tűnt, meg hát egy ilyet úgy gondolom fel kell dolgozni. Hisz nem mindennap fekszik le az ember, a saját pszichiáterével.